3. fejezet

-Austin! Te mit keresel itt?-kérdeztem enyhe idegességgel a hangomban.
-Stacie-hez jöttem! De te mit keresel itt???
-Sara a húgom!-szólt bele Stacie is.-De még egyszer megkérdezem: honnan ismeritek egymást!?!?
-Hosszú... Majd ha lesz időm elmesélem.-mondtam-De most ti  jártok?-Stacie és Austin egymásra néztek.
-Öhm, azt hiszem, igen...-mondta Austin, miközben Staciet nézte, aki elpirult.
-Nah jó, én akkor hagylak is titeket...-hátat fordítottam, és indultam fel a szobámba.
-Á-á-áá! Itt maradsz, és szépen elmesélitek, hogy honnan ismeritek egymást!-parancsolta Stacie. Austinra néztem, akinek a szemében csak az értetlenség és a zavarodottság látszott.
-Rendben. De még mielőtt bele kezdenénk ebbe a nagyon hosszú sztoriba, gyorsan hadarjátok el, hogy ti honnan ismeritek egymást!-kötöttem ki az elvárásaimat.
-Hát mivel, hogy én eljárok itthonról, nem úgy mint te, egyszer összefutottam Gus-sal és Austinnal. Austin Gus legjobb haverja. Elmentünk együtt egy helyre és Austin tökre megtetszett!-Stacie Austinra nézett- és azóta összejárunk, találkozgatunk, és egy ideje randizunk. Amúgy Austin a negyedik személy aki jön velünk New York-ba!
-Hogy mi van?-az állam a földet súrolta.
-Ja. Na most te jössz!
-Hát oké... Szóval ez kb. egy évvel ezelőtt kezdődött, mikor új suliba mentem. Abba a suliba járt Austin is. Egyszer az egyik év eleji discon ő volt a DJ és megkérdezte melyik a kedvenc lassúzós zeném. Ő azt berakta, és felkért táncolni. Egy héttel utána elkezdtünk járni. Nem tartott sokáig, mert el kellett költöznie külföldre és úgy volt, hogy vissza se jön... Aznap, miután elmondta nekem, megyek ki a suliból látom, ahogy egy velem körül belül egy idős lányt csókol és neki is ugyan azt mondja, mint nekem, hogy el kell mennie családi okok miatt. Sírva rohantam el előttük, és azóta nem láttam Austint. Nem tudom, hogy tényleg elment-e külföldre, de utána már senki se látta őt... Mostanáig... Szóval ez lenne a mi sztorink.-szúrósan Austinra néztem. Ő erre csak elfordította fejét.
-Austin, ez igaz?-kérdezte Stacie szomorúan.-Tényleg ezt tetted a húgommal?!-tudom, ez most nem az a helyzet, hogy örüljek, mégis boldog voltam, mert Stacie kiállt mellettem. Végül is a nővérem, ez a dolga...
-Igen.-felelte végül Austin lesütött szemekkel.
-De miért???-kérdezte Stacie. Ez nyílván költői kérdés volt, mert meg se várta a választ már tovább is mondta-Austin, most elmennél légyszíves?
-Öhm, persze.-mondta majd elindult. Stacie az ajtóhoz ment, és kinyitotta neki azt. Austin nyomott egy puszit az arcára (amihez nem értem, hogy hogy volt mersze), aztán várt pár másodpercet, gondolom azt várta, hogy Stacie ezt viszonozza, de nem adott neki egy puszit se, még csak rá se nézett.
Stacie kérdőn rám nézett, erre én elvörösödtem és felrohantam a szobámba. Gyorsan írtam egy üzit Katie-nek. Másolom:
Szia! Nagy gáz van!! Tudom h a tiedhez képest nem nagy, de szükségem van rád:'( át tudsz jönni?
Egy perc múlva jött is a válasz:
Szia! Jézusom, megijesztesz! Persze 20-25 perc és ott vagyok, csak gyorsan befejezem az ebédet. Nem soká ott vagyok, kitartás!
-Azta, már ennyi az idő?!-beszéltem magamban. Hát igen, egyik rossz szokásom...
Kevesebb, mint fél óra múlva Stacie felkiabált a szobámba:
-Saraaa! Itt van Katieee!!!
-Oké! Mondd neki, hogy jöjjön fel!-ordibáltam vissza. Katie gyorsan felért. Leültünk az ágyamra és gyorsan elhadartam neki, hogy mi történt ma. Szerencsére nem kellett a legelejétől kezdenem, mert ő ismerte a háttér sztorit.
-...És ő is jön New York-ba!-mondtam végül és vettem egy nagy levegőt, mert mindent egy szuszra meséltem el.
-Várj, milyen New York?!-hopsz, ezt elfelejtettem.
-Jaaaj, Istenem! Elfelejtettem!-mondtam félig magamnak. Szóval nagy levegő, és újra elkezdek beszélni. Katie csak figyel, és figyel, és figyel...
-...Bocsánat, hogy nem mondtam el hamarabb... Akkor akartam elmondani, mikor felhívtál a költözéssel kapcsolatban, de úgy lesokkoltál, hogy azt se tudtam én ki vagyok, nemhogy azt, hogy én mondani akartam valamit!-mentegetőztem.-ezzel a kis előadásomat befejeztem.
Egy perc kínos csönd után Katie szólalt meg:
-Abszolút te lennél a legnagyobb idióta, ha nem mennél el! És ha te ennek mégis az ellenkezőjét mondod, én foglak elráncigálni New York-ba!
-És Austin? Vele mit kezdjek?-utólag vissza gondolva, ez úgy hangzott, mintha egy kiskutya lenne, akire nem tudok vigyázni, mivel elmegyek...
-Ne foglalkozz vele! Úgy ahogy a tesóddal se!-eszméletlenül magabiztos volt, annak ellenére, hogy most őt is egy nagy trauma érte.
-De akkor mit csináljak New York-ban?-kérdeztem
-Azt mondtad négyen mentek, nem? Ki lesz a negyedik?
-A másod unoka tesóm. Gus a neve.-mondtam.
-Ugye nem az az irtó dögös, focista, akiért szinte minden lány meghalna!?!?
-Dee, asszem egyre gondolunk. Honnan tudtad?
-A bátyámmal egy csapatban van... Néha találkoztam vele. Pfú, hallod, nem semmi az a srác! Vele jól el lennél!-kacsintott egyet. Nem szeretem amikor kacsint. Mindig valami hülyeségre gondol akkor... Rögtön leesett, hogy most mi járhat a fejében.
-Rokon.-csak ennyit mondtam, de Katienek már lefele görbült a szája, de újra megcsillan a szemében az a fény, ami engem is mindig felvidított.
-Akkor az enyém lehet?-kérdezte, de félig mondta.
-Teljes mértékben!-mosolyogtam. Rögtön el is nevettük magunkat. Jaaaj, hogy nekem mennyire fog hiányozni ez a nevetés, ez a pozitív kisugárzás, amitől én is mindig jobban éreztem magam... A, már több, mint 10 perce tartó röhögésünket Katie szakította meg.
-Most már indulnom kell, holnap délelőtt indulunk. Annyira fogsz hiányozni!-ezúttal a nevetésünket sírás váltotta fel.
-Ne-nekem is!-szipogtam. Lekísértem Katiet a lépcsőn. Egy utolsó ölelés.
-Aztán írj minden nap!-mondtam és magamra erőltettem egy kis mosolyt.
-Szia!-és elment.
Indultam volna vissza a szobámba, de Stacie megállított.
-Sara, én most elmegyek. Anyáék kb. egy óra múlva itthon lesznek. Ha kérdezik mondd azt nekik, hogy az egyik barátnőmhöz mentem és lehet, hogy ott alszok.-adta ki az utasításokat, és rohant is az ajtóhoz.
-Mert miért? Igazából hova mész?-faggatóztam.
-Austinhoz.-jelentette ki olyan magabiztossággal és boldogsággal, amire nem számítottam.
-Psz-sziszegtem és hozzá a szemeimet forgattam. Reméltem Stacie nem hallja meg. Hát nem így történt.
-Nézd hugi! Az, hogy te tönkre tetted az életed, nem az én hibám!-nagyon sátánin vigyorgott. Legszívesebben, most megtéptem volna, de színészi képességeimet bevetve egy nagy mosolyt csaltam az arcomra és higgadtan, vigyorogva megszólaltam:
-Jó szórakozást!
-Meglesz!-ezzel a háta mögött becsapta az ajtót.
A nap további része unalmasan telt. Mikor anyáék hazaértek beadtam nekik a betanult szöveget, és ők el is hitték. Nem számoltam be nekik a mai napról, mert ők eleve Austinról se tudtak. Viszonylag korán, már 9-kor felmásztam az ágyamba, próbáltam elaludni és nem azon gondolkozni, hogy milyen lesz New York. Több-kevesebb sikerrel fél 11 körül sikerült elaludnom. Holnap már lehet is készülődni a nagy utazásra!