11. fejezet

Sziasztok!
Bocsánatot kérek a késésért, de egyszerűen nem volt időm írni. :( De nyugalom, nem fogom abbahagyni a sztorimat. Ennyivel tartozok Nektek! ♥
Holnap, Karácsony alkalmából szeretnék még hozni, de nem ígérek semmit! Megpróbálok még megírni egy részt, de mindenképp írok egy bejegyzést!
Szóval jó olvasást, addig is puszi:
                                                                                      ~Edi~

Szombat (délután)

-Hopsz-mondta Gus suttogva. Nyilván elfelejtette megkérdezni Amanda nénit, hogy elmehetünk-e...-Mi csak le szeretnénk menni a strandra. Akartalak titeket is kérdezni, csak nem találtalak sehol, úgyhogy Bobnak akartam szólni. Vagy ti is akartok jönni?-kérdezte Gus félve.
-Persze drágaságaim! Hát nem is engedlek el titeket egyedül!-azt hiszem nem éppen erre a válaszra számítottunk. Most komolyan, jönnének ők is? Hát ez nevetséges! Így se volt sok kedvem menni, de így végképp nincs, hogy jön a két 'öreglány'!-Várjatok meg drágaságaim, átöltözünk, és indulhatunk is pancsolni!
Nekem ez sok volt! Nem akartam menni. Ezt nyilván észre vehette Gus, mert jobb oldalamon megbökött, amire a reakcióm csak annyi volt, hogy rávágtam a karjára. Büszkén mosolyogtam.
-Na, ne pánikolj már! Jó lesz! Látom az arcodon, hogy beparáztál attól, hogy jönnek ők is!-hát, konkrétan, ja!-Hidd el, hogy a parton találkoznak majd valaki ismerőssel, és végig velük fognak beszélgetni!-ebben a pillanatban értek vissza a nagyiék.
-Mama, hoztál képeket rólunk?-kérdezte Gus, visszafojtott nevetéssel.
-Jaj, jó hogy szólsz drágaságom! Hiszen ha találkozunk valakivel, és ti épp a vízben lesztek, hogy fogom mutogatni a képeket rólatok?-kérdezte Amanda néni, konkrétan magától. Rájuk hagytam a dolgot. Visszarohantak még pár fotóért-na már amilyen gyorsan mehet két, bőven ötvenen felüli nő-aztán kimentünk az ajtón és olyan melegség csapott meg, hogy majdnem elájultam! Gyorsan szememre húztam a napszemüvegem, és indultunk a kocsihoz. Bob kinyitotta nekünk az ajtókat, és mivel ez egy elég nagy kocsi volt (na jó, nekem limuzinnak számított, lehet az is volt, nem értek a kocsikhoz) mamáék előre ültek Bobhoz, mi meg bőven elfértünk hátul négyen. Ismét Gus mellé kerültem, velünk szemben Stacie és Austin, és valamin nagyon nevettek.
-Indulás a partra!-kiáltotta el magát a nagyi, ezzel jelezve Bob-nak, hogy indulhat. Nem volt kedvem elővenni a fülhallgatómat-ami nálam csodának számított- a kb. 15 perces útra, szóval csak bámultam ki. Azon gondolkoztam, hogy mennyire más a kilátás a repülőgépből és a kocsiból. Eszembe jutott, hogy Gus azt mondta, hogy ő még sosem repült. De hát már egy csomószor volt itt! A repülőn még arról is beszéltünk, hogy utál kocsikázni.
-Te hazudtál, mikor azt mondtad, hogy még sosem repültél?-kérdeztem hirtelen.
-Ahan.-jelentette ki Augustus, azzal a tökéletes mosolyával.-Láttam mennyire izgulsz, gondoltam, ezzel segítek.
-Sikerült.-suttogtam alig hallhatóan. Gus erre csak egy önelégült mosolyt villantott rám, majd elkezdte a hasamat szurkálni. Párat felsikítottam, mire nagyiék hátranéztek. Látták, hogy csak-hagy idézzem a szavaikat- "játszunk" , szóval egy mosollyal hagytak minket. Könyörgöm, milyen "játék" ez?! Majd' bele haltam! Ez így nem fair! Gus is élvezi, hogy cseszegethet, nagyiék csak mosolyognak egyet rajtunk, és én? Én meg éljem túl? Haha, köszönöm, nem! Lázadni fogok! Mondjuk ez a jelenlegi állapotomhoz viszonyítva, elég lehetetlenül, és nevetségesen hangzott, még csak úgy is, hogy gondoltam. Mindegy... Lázadásom első jele képen, ismételten elkezdtem csapkodni Gus-t. Bob egyszer csak beletaposott a fékbe, úgyhogy egy kicsit előre estünk a kocsiban. Nyilván meglehetett az oka ennek a hirtelen fékezésnek. Mégpedig a nagyiék pletykálása. Komolyan, nem sokat hallottam belőle-mert a 15 perces útból tíz percet végig őrjöngtem- de amit hallottam, az nekem elég is volt. Igazából nem is nagyon értettem, miről beszéltek, de az a hangnem, meg az a "nevetésnek" nevezett dolog, ami kijött a szájukon, épp elég volt ahhoz, hogy konkrétan megháláljam Gus-nak, hogy csikizett, mert hát ebből az következik, hogy sikítozok. Szó, ami szó, megértettem Bob hirtelen fékezését. Segített nagyiéknak kipakolni a cuccokat. Persze szegény Gus-t, na meg Austint is bevonta Amanda néni a pakolászásba. Augustus kihasználta a helyzetet, mert az arca elé emelte a cuccokat, gondolom azért, hogy ne ismerhessék fel. Jó taktika :).
-Rakd le oda!-utasította Amanda néni.
-Ne, inkább oda!-vágta rá a nagyi, közben meg egy elég messze lévő helyre mutatott. Ezt eljátszották még kb. hatszor. Párszor nevetnem kellett rajtuk, annyira lehetetlen helyre akarták lerakatni a törölközőket, napernyőt. Gus már elégé unhatta, de nem mert szembe szállni Amanda nénivel. Ellene senki sem győzhet!
Kb 20 perc múlva sikerült, egy mindenkinek megfelelő helyet találni, Gus konkrétan a földhöz vágta a cuccokat, és kijelentette, hogy most fürödni fog. Megrántotta a karomat, és elkezdett a víz irányába húzni.
-Neee, neee!!!-ordibáltam. Sajnos nem volt elég hatásos, csak annyira volt elég, hogy egy büszke mosolyt rám villantson. Próbáltam lerántani karomat az övéből, miközben vészesen közelítettünk a vízhez.
-Na jó-szólalt meg Gus, fuldokolva a röhögéstől.-Vedd le gyorsan a rendes ruhád, ennyi előnyt kapsz, de aztán nem kíméllek!-kacsintott egy állati gyönyörűt. Gyorsan visszaszaladtam a puha tengerparti homokban, apránként, és lassan levettem a ruhámat...és lefeküdtem napozni. A francnak volt kedve fürödni! Feltoltam szememre a napszemüvegemet, elővettem telefonomat, és a fülhallgatómat, és elindítottam egy zenét. Hátra feküdtem, hagytam, hogy a nap égesse a fedetlen hasamat. Max hangerőre vettem a zenét, mert nagyiék kb egy méter távolságra tőlem ott beszélgettek. Csukva volt a szemem, napszemüveg is volt rajtam, de így is majd' meg vakultam a Napnak az erőteljes fényétől. De egyszer csak mégis sötétebb lett. Nagyon reméltem, hogy csak egy felhő takarja el a Napot. Hát nem. Gus felém mászott, és olyan lökötten vigyorgott. Sejtettem, mi vár rám, ezért gyorsan kivettem a fülhallgatót a fülemből, és a napszemüveget is levettem. Pillanatokon belül már megint Gus vitt a víz felé. Vizes és tökéletes felsőteste az enyémnek tapadt. Ahogy éreztem irtó hideg lehetett a víz, ezért elkezdtem kapálózni. Tudtam, hogy semmit sem ér, de legalább időt nyertem vele. Mikor már annyira bent voltunk a vízben, hogy Augustus-nak a derekáig ért, úgy éreztem itt a vég. Szorosabban fogtam a nyakát, közelebb bújtam hozzá, mintha ezzel meg tudnám előzni, hogy bedobjon a vízbe. Ahan, hát végül is nem dobott bele. Csak velem együtt belemerült. A hideg vizet olyan gyorsan megszokta felhevült testem, hogy az nem is nagyon számított. Az annál inkább zavart, hogy Gus még a víz alatt sem engedett el. Még ott is hallottam, ahogy jót nevet rajtam, meg a sikításomon, ami mondjuk nem is nagyon hallatszott. Végre elengedett Gus, és extra gyorsan a víz felszínére úsztam. Láttam, hogy Augustus is jönne fel. Eljött az én időm!-gondoltam, majd visszanyomtam Gus fejét a vízbe. Sikerült is, csak mikor Augustus megunta a víz alatt létet, elkezdte szurkálni az oldalamat, aminek következtében odakaptam a fájó ponthoz, ezáltal Gus feltudott jönni. Elkezdtük csapkodni meg fröcskölni egymást, miközben azt ordibátuk egymásnak, hogy nem normális.
-Gus!-ordibált be a vízbe Austin. Kihasználtam, hogy Augustus elfordult, és a hátára ugrottam. Igazából szerintem Austin nem akart semmit, csak látta, hogy mit csinálunk. Mindegy. Még elvoltunk így egy ideig, aztán kimentünk csurom vizesen. Már nem volt túl sok kedvem visszamenni, de Gus győzködése mellé még jött az, hogy a nagyiék is beparancsoltak a vízbe. Amanda néni Gus kezébe nyomott egy világos kék, felfújhatós matracot. Csak annyi volt a gát, hogy még nem volt felfújva. Gus fájdalmasan nézett a matracra, majd szájához emelte, és elkezdte fújni. Már tiszta vörös volt a feje, de még a felénél sem járt. Amanda néni nagyot nevetett, és elővett egy pumpát.
-Nem szájjal kell felfújni! Van hozzá pumpa!-mondta nevetve Amanda néni.-Ezt azért kaptad, amiért Sara-val rosszul bántál!-most már én is nevettem. Gus "mérgesen" ránk nézett, de láttam a szemében-mert voltam olyan bátor, hogy belenéztem-hogy valamire készül. Hát igen. A következő másodpercben már Amanda nénivel a vállán futott a víz felé. Igazán vicces látvány volt, ahogy Amanda néni ott ordibál Gus hátán! Augustus nem kegyelmezett vele. Egyenesen belehajította a vízbe! Nagyi annyira megijedt, hogy olyan gyorsan felpattant, mint még soha. Berohant a vízbe ruhástól Amanda néni után, miközben már Gus kijött, és együtt nevettünk. Egy ideje már a víz alatt volt Amanda néni, mamám meg elkezdett sikítozni. Hát, ne mondjam, persze, hogy minden ember a strandon rá figyelt. Egyszer csak láttuk, hogy nagyi is elsüllyed, Amanda néni meg diadalittasan áll fel a vízben. Nem tartott sokáig, mert nagyi visszarántotta. Az egész part rajtuk nevetett már. Láttam, hogy Austin és Augustus összekacsintanak.
-Neeee!-hallottam Stacie (nyivákoló) hangját, de időm se volt odanézni, mert Gus felkapott, és megint (!) rohant a víz felé. Stacie-vel is ugyan ez történt. A két fiú bevágtatott velünk a vízbe, majd arra lettem figyelmes, hogy akik eddig nagyiékat nézték, a fiúk felkaptak egy, vagy két lányt, és ők is rohantak a vízbe!
Szóval az első (egész) napunkat is sikerült emlékezetessé tenni! ♥