10. fejezet

Sziasztok!
Mivel nagyon régen volt már rész, összedobtam ez az unalmas fejezetet.
Bocsi, hogy ritkán van, de nincs időm, konkrétan semmire.
Igyekszem hozni a következőt, és próbálom minél izgalmasabbra csinálni. 
Addig is jó olvasást!
                                                                                    XOXO: Eda



Szombat (délután)


Még egy fél órát beszélgettünk az új ismerősökkel, aztán intettünk Bobnak, hogy mehetünk haza, mert pont annyi volt már lassan az idő, mint amennyit Amanda néni kiszabott visszaérkezésnek. Szóval elbúcsúztunk új barátainktól, megbeszéltük, hogy majd még holnap találkozunk, és beszálltunk a kocsiba. Hazafelé az úton azon gondolkodtam, (mivel nem volt nálam a fül hallgató, hogy zenét hallgassak) hogy egész jól éreztem magam, és, hogy még szeretnék Lizékkel találkozni, mert igen szimpatikusak voltak, szinte mindannyian. Kivéve egy-két lányt, akik meglepő módon, Stacie-vel barátkoztak össze. Mint kiderült, az egyik lányt Hope-nak hívták. Stacie állítása szerint a másik lány, aki még velük volt "kis nyomi" és csak "Hope csatlósa". Az is kiderült, hogy ő nem sokat lesz New York-ban, mert ő se itt lakik, úgyhogy el fog menni a jövő héten.
Pont időben 'haza' értünk, így Amanda néni óriási vigyorral köszöntött minket. Kérdezgetett, hogy mi milyen volt, és hogy ez meg az ugye milyen szép, meg hasonlók. Én természetesen meg sem szólaltam, hagytam, hogy a többiek-eszméletlen tehetséggel-hazudjanak.
Mikor vége volt a beszélgetésnek mindenki fel ment a szobába, egy bizonyos, Amanda néni által kitűzött "csendes pihenő"-re. Jesszus, ha ez így megy tovább....-gondoltam. Így hát felmentünk. Gus-nál volt a kulcs, és illedelmesen beengedett maga előtt. Odamentem kis kézitáskámhoz, hogy kivegyem belőle a fül hallgatómat. Csak egy kis ideig kellett kutatnom, máris megtaláltam, a számomra egyik legfontosabb dolgot a világon. Odaültem az ágyra-az én oldalamra. Felpolcoltam magam mögött a párnákat, és kényelmesen elhelyezkedtem. Telefonomon rákattintottam az egyik lejátszási listára, elindítottam az első zenét, és becsuktam a szemem. Egyszer csak-körül belül a harmadik szám felé-észrevettem, hogy sokkal halkabb lett a zene, és csak az egyik fülemben hallom. Mielőtt kinyitottam a szemem, gyorsan elmormoltam egy imát, hogy ne a fül hallgatóm menjen tönkre. Végül kinyitottam szemeimet. Gus a jobb oldalamon, viszonylag szorosan mellettem feküdt, és a fül hallgatóm másik fele, az ő fülében volt. Először meglepett a dolog, de eszembe jutott, hogy a repülőn is hallgattunk már együtt zenét, így hát visszacsuktam a szemem, relaxáltam, egy cseppet sem törődve azzal, hogy ezek az én kedvenc zenéim, és, hogy Gusnak ez valószínűleg nem tetszhet... Aztán eszembe jutott, hogy ha nem tetszene neki, akkor valószínű nem hallgatná.
Már kb. a tizedik zenénél jártunk (a húsz zenés lejátszási listán) mikor éreztem, hogy valaki ott szuszog felettem. Óvatosan kinyitottam egyik, majd a másik szemem, és láss csodát, Augustus mosolygott felettem. Felvontam egyik szemöldököm, erre széles mosolyra húzta száját, rá nézett a hasamra, majd újra a szemembe. Itt már sejtettem, hogy nekem most következik a vég. És gondolataim beigazolódtak: elkezdett csikizni. Nos, rólam tudni kell, hogy alapjába véve, nem mondható el rólam, hogy csikis vagyok. Na, de! Ha bárki a hasamhoz ér, úgy érzem meghalok. Nem tudom miért, de ha a hasamhoz nyúlnak, nekem végem. Gyűlölöm, egyszerűen gyűlölöm, ha a hasamhoz érnek!>.< És Gus hol máshol csikizett volna, mint a hasamon... Így hát mit tehettem volna, elkezdtem sikítozni, és a hátát meg a karját ütögetni, csapkodni. Néha felnézett rám, egy kis szünetet tartott, majd egy jó ízű nevetés kíséretében újra folytatni kezdte a csikizést. Egyszer csak, mikor már nagyon az ágy szélén voltam, hirtelen puff...leestem az ágyról. Gus ijedten ugrott utánam, és riadtan nézett rám, miközben az arcomat fürkészte, hogy vajon jól vagyok-e... Jelzésként felnevettem, majd neki estem a riadt Gusnak, felváltva a szereposztást: most én csikiztem őt! Vagyis, csak próbáltam... Mivel, egy szó nélkül tűrte az egészet, néha felnevetve próbálkozásomon.
-Ne mááár!-mondtam sértődötten, majd bevágva a durcit, keresztbe raktam a kezem, és csak ültem a földön, az ágynak támaszkodva. Gus odahuppant mellém, majd megbökte oldalt a hasamat amitől én reflexből rávágtam a vállára.
-Aú!-sziszegte, majd a fájó pontra helyezte kezét. Diadal ittasan ránéztem, és büszkén felemeltem fejemet. Ő erre csak mosolyogva nemet intett fejével, majd a padló szőnyeget kezdte el bámulni. Én is így tettem. Aztán egyszer csak (saját magamat is meglepve) megszólaltam:
-Nagyon jófejnek tűnnek a barátaid!-mondtam kellő magabiztossággal a hangomban, ami jó érzéssel töltött el.
-Láttam, hogy kezdesz feloldódni, főleg mikor Lizaval beszéltél!-mondta Gus mosolyogva.
-Igen, nagyon aranyos lány!
Kb. 5 percig megint csak csendben ültünk egymás mellett. Mikor meguntam, feltápászkodtam a földről, és az ágyra ültem. Megkerestem a szétdobált telefonomat, meg a fül hallgatómat. Gus is felállt, és megigazította a szétugrált ágyat.
-Van egy ötletem! Bár szerintem Amanda néninek-a kedvünkért ő is így hívta-nem fog tetszeni, de mindegy...-és nem folytatta. Fél perc után meguntam a hallgatást, úgyhogy megköszörültem a torkomat, és megszólaltam.
-Ééés, el is mondod, vagy megtartod magadnak?-mosolyogtam.
-Menjünk le a partra.-mondta egyszerűen. A part nagyon közel volt a szállodához, szinte látni lehetett a hátsó szobákból. Ezt onnan tudtam, hogy délelőtt, mikor mentünk 'várost nézni' akkor viszonylag a part közelében mentünk el. Igazából tudtam, hogy eljön ez a pillanat is, de nagyon nem vártam. Utáltam fürdő ruhában lenni! Az nem olyan lányoknak való, mint nekem. Én szégyenlős vagyok, meg visszahúzódó...
-Oké!-mondtam. Gus is csodálkozott egy kicsit a kijelentésemen. Meg én is. De tudtam miért mondtam ki. (vannak dolgok, amiket anélkül mondok ki, hogy tudnám miért teszem) Mert ez is része volt a tervemnek. Annak, hogy megváltozok.
-Oké! Hívjam Liza-ékat is?-kérdezte Gus lelkesen. Ez már kicsit sok volt nekem. Azt hittem, hogy csak négyen megyünk, de ő hívni akarja Liz-éket? Valószínűleg láthatta az arcomon, mit érzek, mert felnevetett, és azt mondta:
-Nem muszáj!
-De a te barátaid, te hívod meg oda őket, ahova te akarod!-szavatkoztam, csak, hogy ne tűnjön úgy, mintha tényleg nem akarnám, hogy jöjjenek... Mármint nem nem akartam, csak hát...
-Tudod mit?-tette fel Gus a költői kérdést-Akkor ma csak négyen megyünk, és holnap úgy is találkozunk velük, és akkor majd meglátjuk mi legyen.-mosolygott.-Akkor keresd meg a fürdő ruhádat, öltözz át, én addig átszólok Austinnak meg Stacie-nek.
Lehuppantam az ágyról, és odasasszéztam a bőröndömhöz. Mire előkotortam a legaljából a ruhát, Augustus már ki is ment. A biztonság kedvéért bementem a fürdő szobába. Levetkőztem, felkaptam a fürdőruhát, majd vissza rá az eredeti ruha. Visszamentem a szobába, és Gus ott feküdt az ágyon egy szál fürdő gatyában. Kilátszott a kockás hasa, amitől én egy pillanatra megtorpantam, aztán próbáltam úgy átmenni az gy másik oldalára, hogy ne nézzek Gus-ra. Leültem, telefonomat a kezembe vettem, és megnéztem, hány fok is van kint. 36°C. Gus-nak hallottam, hogy üzenete érkezett.
-Austin írt. Lent várnak minket az előtérben.-jelentette ki. "Minket". Ettől a szótól kirázott a hideg, de próbáltam ügyet se vetni rá. Levettem az éjjeli szekrényről a napszemüvegemet, gyorsan előkaptam a bőröndömből egy törülközőt, a vállamra dobtam, azzal indultunk is.
Mikor leértünk, megláttam Stacie-t, hogy rajta csak egy kis rövid nadrág, meg a fürdőruhája van. Olyan szép, lebarnult bőre volt, tökéletes lapos hassal. Jó, én se voltam kövér, de nekem unalmas, fehér bőröm volt, laposnak mondható, de nem szép feszes hasam. Austin is csak egy fürdő nadrágban volt, nyakában egy sötétkék törülközővel. Kidolgozott, tökéletes kocka hasa volt. Még nem is láttam. Ettől régen tuti kirázott volna a hideg, meg elpirultam volna, vagy ilyesmi, de most egy cseppet sem érdekelt. Jobban lekötött Gus tökéletes teste.
-Na, akkor mehetünk?-kérdezte Gus.
-Igeeen!-vágtuk rá egyszerre.
-Hová mentek, gyerekek?-toppant be Amanda néni, meg a mamám.